A reggeli készülődés minden gyermekes családban hasonlóképpen zajlik.
Semmi más nem kell hozzá, csak türelem.
Türelem.
Türelem.
Sok türelem.
Na jó, rengeteg türelem kell hozzá.
Persze vannak reggelek, amikor nem. De ezek általában ritkák. Mondjuk évente 1-2.
Anya már hat óra harminc perckor talpon van. Megcsinálja a teát, megkeni a kenyereket vajjal és nagymamaféle baracklekvárral. Pont úgy, ahogy a gyerekek szeretik.
Hét órakor kedvesen megsimogatja Dodóka arcát, hogy ébredjen fel.
Azután a sötétben kiszedi Dodóka aznapi ruháit a szekrényből.
Hét óra öt perckor újra megsimogatja Dodóka arcát, aki még mindig édesdeden alszik. Anya most már kedvesen meg is szólítja.
Ezután a konyhába megy, és elkészíti apa kávéját.
Hét óra tíz perckor, amikor anya visszatér a konyhából, Dodóka még mindig a lóbőrt húzza. Anya most kihagyja a simogatást, inkább finoman megrázza a kisfiú vállát, de azért kedvesen szól, hogy ébresztő, reggel van.
Hét óra tizenöt perckor, amikor anya benéz a szobába, Dodóka nincs sehol. A hálóban folytatja a kellemes, pihentető tevékenységét, apa karjaiban.
Anya ismét szól, bár már nem olyan kedvesen, hogy el fognak késni, ha nem kelnek.
Apa is, és Dodóka is.
A fiúk meg sem moccannak.
Anya kivár. Hátha ma megtörténik a csoda.
...
...
Nem történik.
Anya kénytelen más eszközökhöz nyúlni. Hangtalanul a redőnyhöz oson, és felhúzza. A reggeli napsugarak megsimogatják Dodóka és apa arcát.
De hiába a csodálatos napsütés, apa és Dodó felháborodnak anya eme tettén, és a fejükre húzzák a takarót.
Ekkor már hét óra huszonhét perc van.
Anya taktikát vált. Úgy érzi, hogy az eddigi kedves, türelmes énje nem ér célt, és emiatt kénytelen előrántani magából a házisárkányt.
Lehúzza a fiúkról a takarót.
Dodóka hisztizni kezd.
Apa méltatlankodik.
Anya elégedett. Végre mindketten felülnek az ágyban.
Dodóka összevont szemöldökkel sorol vissza a szobájába, majd az ágyára ült.
Duzzog egy kicsit.
Öltözni nem öltözik.
Anya az órát nézi, és közben azt számolgatja, ha Dodóka 15 perc alatt fel tudná venni magára a négy ruhadarabot, akkor még pont lenne 15 perce a pohár teára és a szelet lekváros kenyérre.
Anya közben már tudja, hogy ez lehetetlen vállalkozás lesz, hacsak nem segít be.
Elkezdi lehámozni Dodókáról a pizsamát.
Közben arra gondol, hogy fél óra még neki is elég lenne ahhoz, hogy összekészülődjön. Eközben ő azonban megreggelizne, megmosná a fogát, felöltözne, megfésülködne, kisminkelné magát.
Dodóka ezzel szemben 4 ruhadarabbal küzd minimum negyed órát reggelente.
Na nem, mintha egyébként nem tudna gyorsan felöltözni. Ha arról van szó például, hogy játszótérre mennek, két perc alatt felöltözik, a pizsamától a nagykabátig. De most...
Anya öt perc alatt sikeresen átöltözteti a kicsi fiát, és most terelgeti a konyha felé.
- Anya! - mérgelődik Dodóka. - Tudok menni, nem kell kísérni - néz rá összevont szemöldökkel.
- Jó, csak gondoltam, így gyorsabb - mosolyog anya.
- Nem gyorsabb!
Dodóka leül az asztalhoz.
Két percig nézi az elétett tányért.
Közben felfedezi, hogy az egyik kedvence a reggeli. Ennek szemmel láthatóan nagyon örül.
Harap egyet...
Harap még egyet...
Aztán elgondolkozik.
Anya ezalatt Dodókát nézi, és az jár a fejében, hogy mik lehetnek azok a dolgok, amiken egy öt éves kisfiú anyira el tud gondolkodni, hogy közben még a falatot is elfelejti rágni.
Atomfizika tételek?
A környezeti katasztrófák megelőzésének módjai?
Az időutazás bizonyíthatóságának képlete?
Dodó ekkor nagyon komolyan ránéz anyára:
- Te anya! - kezdi a megszólítást, hogy anya biztosan vegye magára a dolgot. - Azt mindenképpen el szeretném mondani, hogy én nagyon örülök neki, hogy te vagy az anyukám.
- Ennek örülök - mosolyog anya.
- Én is - mondja Dodó, majd harap egyet a kenyérből.
Anya ezután elpakol a mosogatóba, és felhúzza a cipőjét.
Dodó végez a kenyér felével. Közben nagyokat gondolkodik.
Megmossa a fogát, és 8 óra 10 perckor útra kész, már csak a cipő van hátra. Meg a puszi.
Apa már a kocsiban ül, Dodó rohan, nehogy elkéssen az oviból.
Hiába no, ez a nagyfiúk sorsa.
Eközben Pannika édesdeden alszik.
