Pannika kérdéskultúráját tekintve egészen egyedi fajtáját dolgozta ki annak, hogyan bizonyosodjon meg arról, hogy a kommunikációban szereplő másik fél vajon elfogadja-e az ő nézőpontját. Ez már a kérdésfeltevésének módján is világosan látszik. Ha ugyanis Pannika szeretné, hogy kérdésére pozitív visszajelzést kapjon, nem rest olyan agyafúrtan feltenni a kérdést, hogy arra az ember rögtön rábólintson. Erre egyetlen egy szóval veszi rá a beszélgetőpartnerét: JÓ?
Ha azt nézzük, hogy a kérdések feltevését mikor kezdi, akkor rögtön a reggeli készülődéskor előkerülnek ezek.
Amikor Dodóka megy az oviba, és Pannika is szeretne vele menni, leül az előszobában a kőre, és elkezdi húzni a lábbelijét.
- Pannika, te hova készülsz? – kérdezi anya a pizsamában és cumival a szájában ücsörgő kislánytól.
- Megyünk Dodókával, jó? – mondja erősen koncentrálva, ahogy a talpas pizsamájára húzza fel a rózsaszín virágos szandálját.
- Mi most nem megyünk Pannika, mert Dodóka apával megy el.
- Megyünk anya, jó? – válaszolja Panni, mintha meg sem hallotta volna anya válaszát, már áll is fel és megy is oda a bejárati ajtóhoz ezzel jelezvén, hogy anya nem a megfelelő választ adta a kérdésére. Ha ezek után anya nem bólint rá a közös reggeli kiruccanásra, Pannika nem rest földhöz vágni a szandálját, és sértődötten bevonulni a gyerekszobába. A legtöbb alkalommal a színes kiselőadáshoz valódi könnyek is járnak, ez főleg akkor fordul elő, ha Pannika nagyon nagyot csalódik.
A kérdések (általában) anyához a délelőtt folyamán is folytatódnak.
- Anya, eszem kekszet jó? – kérdezi Panni, a szekrény második polcára fellépve, hátha úgy eléri a csomagot. Anya aki épp az ebéd elkészítésével foglalatoskodik, rémülten szalad oda Pannihoz, hogy le ne essen.
- Pannika, nemsokára lesz ebéd, most már ne egyél kekszet. Még egy negyed óra, és készen is vagyok vele. Jó?
- Nem, anya, nem jó – húzza össze Panni a szemöldökét. A keksz megtagadásán kívül észrevette ugyanis azt is, hogy anya az ő módszerével próbálja meg belőle kicsikarni az igenlő választ. Panni azonban eldöntötte, hogy nem dől be anyának. Amikor nem figyel oda, újra felkapaszkodik a szekrényre, és igencsak rosszul esik neki, amikor anya újra leveszi, sőt mi több, becsukja előtte a szekrény ajtaját. Sértetten vonul be, hátha a szobájukban még talál egy-két kekszmorzsát, amivel csillapítani tudja éhét.
Az ebéd utáni alvásnál Panni újra megpróbálja érvényesíteni akaratát.
- Nem alszunk anya, jó? – kérdezi mosolyogva.
- De alszunk Pannika, mert úgy leszel nagy és okos kislány – simítja meg a fejét anya.
- Nem anya, nem – rázza meg a fejét Panni, és rá sem néz anyára, miközben megkérdezi. – Játsszunk anya, jó?
Anya persze nem engedélyezi a játékot az alvásidőben, mondhatni, nem dől be kislánya mesterkedéseinek. Levetkőzteti Pannikát és az ágyba fekteti. Panni pedig szomorkodik néhány másodpercig, aztán már alszik is.
A délutáni ébredés után aztán újra előkerülnek a jól ismert szóelemek.
- Anya! – szólítja meg anyát Panni. – Menjünk Dodókáért, jó? Menjünk ki, jó?
- Rendben van Panni – helyesel anya. – Csak húzd fel a cipődet, és már indulhatunk is.
Panni villámgyorsan megteszi azt, amit anya kér, és már indulnak is.
- Játszótérre megyünk, jó? – mutat Panni a két sarokkal arrébb található játszótér felé.
- Nem, most Dodókáért megyünk.
- Menjünk játszótérre, jó? – erősködik Panni.
- Ma nem megyünk játszótérre Pannika, ne erősködj – mondja neki anya. Panni pedig mérgelődni kezd.
- De megyünk. Játszótérre. Jó, anya, jó?
- Ma nem Pannika. Attól, hogy mindig megkérdezed, hogy jó-e, még nem biztos, hogy rögtön igennel fogok válaszolni – okítja kislányát anya. – Úgyhogy ne rajtam próbálgasd a kérdezési képességeidet.
Panni anya eme feddésére nem válaszol. Az óvodába menet végiggondolja a kérdezési stratégiájának pro és kontra elemeit. Legyen-e a mondat végén „jó”, vagy ne legyen.
Miután felsorakoztatta az érveket, arra a döntésre jut, hogy ugyan a mondat végi „jó” az esetek egy részében nem működik, legalábbis anyánál, azok, akik még nem ismerték őt ki, biztosan bedőlnek neki.
Az oviban az éppen almát evő Dodókát meglátva kedvesen rámosolyog.
- Eszem almádat, jó? – kérdezi a bátyját, Dodóka pedig megkínálja a finom gyümölcsből.
„Lám, van akinél tényleg működik” – néz huncutul Pannika anyára, aki csak finoman megrázza a fejét. Lám, a női erő már két évesen is működik.
