Gyermekkori Kalandok

A gyermeki félelmek nagyon ijesztők tudnak lenni.
A gyermekek számára legalábbis mindenképpen.
Egy-egy sárkány, vagy boszorkány, napokig, hetekig tudja borzolni a kicsik lelkivilágát is.

Így van ezzel Dodóka is.
Dodó egyébként rendkívül bátor, a végrehajtott hőstettekről nagyon sokszor, és nagyon színesen mesél.
A bátorságra utaló jeleket már a szülők is érzékelik, ugyan kézzel fogható bizonyítékot még nem tapasztaltak. De természetesen hisznek neki.
Dodó félelmek terén rendkívül sokoldalú. Hatalmas fantáziavilágában ott is mesebeli lényt, vagy kitalált állatot lát, ahol egyébként nincs. Lássuk csak, mik is ezek.

Az egyik legelső félelmetes lény, akivel Dodó szembetalálkozott, egy sárkány volt.
Na nem kell megijedni, kedves felnőttek, ez egy viszonylag szolid sárkány volt. Egy feje volt, zöld volt a színe, és tüzet ugyan fújt, de mivel apának is vannak azért varázslatos képességei, viszonylag gyorsan rá lehetett venni, hogy inkább költözzön le a pincébe, ne az aprónépet ijesztgesse. Apa természetesen tudatta vele, ha végiggondolta a tetteit, és az ijesztgetés indítékait, valamint hajlandó megbánást tanúsítani, akkor szóljon, és hazaengedi, hogy aztán a többi sárkányrokonát rémisztgesse. A sárkány néhány napig gondolkodott a pincében, de aztán egyik este arra jutott, hogy unalmas az élet a befőttek és a gyerekbiciklik között, és inkább hazakéredzkedett.

Az esti félelmek következő alanya egy denevér volt. Azt nem lehetett tudni, Dodó honnan szedte, hogy egy denevér ül esténként a kakukkos órán, és onnan figyeli, de mindenesetre több estén keresztül nézte őt az az ádáz vadállat, hogyan alszik. Így anya egyik nap kénytelen volt az idegesítően bámuló állatot kikergetni - a fagyos hidegben még a redőnyt is felhúzta, csak, hogy ki tudjon repülni. Így Dodó végre nyugodtan alhatott.

Ez egészen addig tartott, amíg egy sas fészket nem rakott a szekrény tetején. A fészek ugyan a szülők számára láthatatlan volt, Dodó sem látta sohasem, a sas azonban esténként, amikor anya elénekelte a "Kopott babát" és kiment a szobából, akkor megjelent, és arra várt, hogy Dodó mikor alszik el. Mivel a redőny le volt húzva, berepülni nem tudott, így Dodó arra a következtetésre jutott, hogy nyilván ott lakik. Ha ott lakik, akkor pedig nyilván fészke is van, ami már  ugye tartós lakhatásra utal. Ez pedig egy négyfős háztartásban teljességgel tűrhetetlen.
Anya a végén kihívta az állatrendőrséget, kérve őket, hogy a sast egy természetvédelmi területre szállítsák el. Az állatrendőrség viszonylag gyorsan intézkedett, anya egyik este telefonált, és néhány óra múlva, teljesen hangtalanul, úgy, hogy senki sem vette észre, a sas eltűnt. Azóta sem repült vissza.
Mostanában esténként egy boszorkány tartja lázban a családot. A boszorkány ráadásul rengeteg rosszaságot is csinál, amikre nincs magyarázat. Még Dodó sem tudja, hogyan kerülhettek az ágy alá, a nadrág a szekrény tetejére, a zokni az asztalra. Valószínűleg a boszorkány csinálta. Dodó legalább is ezt mondja. És félelem ide, félelem oda, azért jó, hogy mindenre van magyarázat. A boszorkányok már csak ilyen rendetlenek...